Dunánál

A Dunánál jártam,

de csak egy hajót láttam.

Azon is egy ember kormányzott,

sajnos engem ő nem látott.

 

A Duna sebes folyása

vitte az ágakat s víztetején.

Oly koszos e víz,

már nem tiszta víz.

 

Régen a Duna vize tiszta volt,

de ez régen volt.

Mára már a piszok,

a sok kosz ellepi.

 

Mikor a Dunánál jártam,

oly sok mindent láttam.

Ha a Dunánál jártam

mindig megálltam.

 

Mikor megálltam a Dunánál,

sok embert láttam.

Bár soha egyiknél sem jártam,

de ha jártam volna.

 

Biztos onnét,

el nem mentem volna.

Ha a Duna egyszer nem folyna,

az emberiség is megállna.

 

A Dunánál jártam

sok mindent láttam.

És most elregéltem,

remélem vele önt meg nem sértem.

 

Elmentem a Dunától,

elváltam a sok baráttól.

De hamar visszatérek,

sok emléket vissza nem kérek.

 

Itt a vége,

Fussanak el véle.

Akinek tetszett örülök,

akinek nem azért megőrülök.

Az élet

Hajdanan, ahogy a Nap sütött,

Úgy éltem,

Hogy minden nap

A Nap a hasamra sütött.

 

Szép az élet,

Jó az élet.

Ezt daloltam én.

S a hasamra ütöttem és ennyit mondtam én.

 

Ez azt jelentette, hogy kéne egy kis étel.

Fit az asszony a seprével.

Én meg utána

Azt kiabálva:

 

Hé, hé

Hát az étel hovan hé?!

Erre é az asszony bébé!

Én meg ott,

Ahol ott.

 

Megállék,

És azt mondék:

Többet én ezután nem futkosék.

 

Itt a vége

Fuss el véle,

Mégpedig a begyébe.

Duna

A rakpart szélen ültem

néztem a vizet,

ahogy sodorta a sok szemetet.

S néha magam elé néztem.

 

Láttam a földet, amin ülök,

láttam mit rejt, s mit titkol előlem.

S miközben néztem,

hallottam, ahogy folyik a folyó, s úszik a hajó.

 

Gondoltam a sok hajó,

csak egy dologra jó,

arra, hogy az ember utazzon rajta.

De most már tudom, hogy néha mért rakodom.

 

Mikor a hajókat rakodom,

azon gondolkodom,

hogy mért nem dolgozom rendesen,

mikor volna máshol is helyem.

 

Amikor a Duna mellett ülök,

úgy lesülök,

mint a harcsa a sütőben,

vagy a csirke a hideg időben.

 

Rájöttem, hogy a Duna,

nem a Visztula.

Mikor a Duna átfolyik Némethonon,

Utána meg Ausztrion.

 

Végül, de nem utolsó sorban

folyik Magyarhonban.

Uticél a Fekete-tenger,

émelygek a szelekkel.

 

A Duna vize tiszta,

ronda, ha piszka.

Tegyünk ellene,

Szennyezni nem kellene.

A Duna jelentése nekem

Mikor a Duna áthalad előttem,

Néha úgy éreztem,

hogy egy élet szépségei peregtek le előttem.

De mikor felébredtem,

Rájöttem, hogy csak álom volt az egész.

 

Másnap mikor a Dunánál jártam,

eszembe jutott mit álmodtam.

S végig míg ott voltam arra gondoltam.

Hisz én még fiatal vagyok,

az életbe most fejest ugrok.

 

Hisz előttem az élet,

tőle vajon mit remélek?

Ahogy folyt Dél-felé a Duna,

úgy jártam, magamba zuhanva.

De miközben jártam, lezajlott előttem az élet.

 

A Duna sebes folyása

Megzavarta álmodozásomat.

Felfigyeltem rá,

és néztem, ahogy folyik,

és hallgattam, ahogy zúgik.

 

A fülemben egy kellemes dallamot

árasztott szerte szét.

S azután egész nap ezt dalolgattam,

miközben lázasan gondolkodtam.

Mit tegyek az életemmel?

 

Ezzel gondolattal mentem haza,

ezt adta nekem ma a Duna.

Ha holnap is jövök,

majd megint hallgatom,

ahogy folyik, ahogy zakatol a vízimalmomon.

Felvirradt a nap

Felvirradt a nap,

s szembe jutottál.

Édenkertemben szépen virítottál.

Orcádra sütött a nap,

s megvillant előttem a holnap.

Szép arcodat süti a nap,

s felvillant előttem a holnap.

Szép világot látott a nap.

Orcád, mint az aranyló nap.

Ajkad, mint a piros rózsa,

hozzá hasonló a próza.

Szép testeden csillog a nap.

Lelked emberi szíveket dobogtat.

Az enyém majd kipattan,

érzéseim mondom szakadatlan.

Az élet most ezzel a versel, búcsúztat.

Oldal: Természet versek
Költői gondolatok - © 2008 - 2024 - koltoigondolatok.hupont.hu

A HuPont.hu weblap készítés gyerekjáték! Itt weblapok előképzettség nélkül is készíthetőek: Weblap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat